A program szerves részét képezi az MDF választási programjának, és az MDF szakpolitikai álláspontját képviseli, ennek ellenére még nem tekinthető véglegesnek, ezért észrevételek, javaslatok tehetők hozzá, melyeket a kampany__kukac__mdf__pont__hu email címre várjuk.

1. Ezt el kell felejtenünk…

2. Pedig rájuk is szükség lenne…

3. Egy élhetőbb országot akarunk!

KÖRNYEZETVÉDELEM – A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT

(Környezet-, természetvédelem, vízgazdálkodás)

A jövő kormányzati munkájában racionális helyet kell biztosítani az ország természeti erőforrásainak – mint korlátozottan rendelkezésre álló nemzeti kincsnek – a védelmére, meg kell teremteni ezen erőforrások fenntarthatóságának állami garanciáit.

Mindezen körülményeket úgy kell az államnak biztosítania, a fenntarthatósági kritériumokat figyelembe véve olyan integrált környezetpolitikát és ágazati politikákat kell kidolgoznia, hogy:

- a különböző gazdasági szektorok – agrárium, ipar, energetika, közlekedés stb. – fejlődését indokolatlanul ne korlátozza, hanem annak optimális, az adott erőforrások használatának korlátait is figyelembe vevő, és a piac által is honorált irányait határozza meg!

Ehhez a „zöld-hatósági” rendszert a szemléletében, a felkészültségében is alkalmassá kell tenni, a hatályos jogi szabályozást pedig aktualizálni kell.

A gazdasági-pénzügyi válságból történő kilábalásban a gazdaság minden területén érvényesíteni fogjuk a természeti erőforrások védelmét, a „zöld” iparnak a fejlesztés-politikában prioritást biztosítunk.


A környezetvédelmi szempontból kiemelt figyelmet érdemlő szakterületek:

Energia-ágazat:

Növelni kell az ágazatban a környezetbiztonságot, energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások használatának arányát.

          A nukleáris energia használata a magyar energiagazdálkodásban ma nem nélkülözhető. A paksi erőmű élettartam növelését és bővítését vagy egy új, más helyen egy új atomerőmű felépítését végre kell hajtani – ezzel is csökkentve a CO2 kibocsájtást –, egyidejűleg a környezeti kockázatokat minimalizálni kell, meg kell oldani a nukleáris hulladékok, a kiégett fűtőelemek tárolásának még meglévő problémáit.

          A megújuló energiaforrásoknál a napenergia, a geotermális és szélenergia hasznosítási feltételeit a jogi, műszaki és gazdasági szabályozás ésszerű aktualizálásával lényegesen javítani kell. Mindhárom területen elő kell segíteni a hazai háttéripar megerősödését, mely egyben munkahelyteremtéssel is együtt jár.

          A hulladékgazdálkodásban az újrahasznosítás mellett lehetővé kell tenni – elsősorban a hatályos jogi és gazdasági szabályozórendszer felülvizsgálatával – a termikus hasznosítás kiterjedtebb alkalmazását, mely hozzájárulhat az alternatív-energia termelés növekedéséhez és a lerakásra kerülő hulladékmennyiség csökkenéséhez.

          A biomassza energiatermelésre történő igénybevételénél elsősorban a mezőgazdasági hulladékok termikus hasznosítását kell biztosítani, ez nem jelentheti a termőterületek „energianövények” termelésére történő túlzott igénybevételét, az élelmiszer termelés terhére.

Közlekedési ágazat:

          A vasúti közlekedés visszafejlesztésének gátat kell szabni, a meglévő létesítmények európai szintre hozásának feltételeit megalapozott vizsgálatokkal, költség-haszon elemzéssel kell döntésre előkészíteni.
 
          A belvízi hajózás gazdaságos feltételei – klasszikus folyamszabályozási módszerekkel, a természeti értékek megtartása mellett is – lényegesen javíthatók. A vízi szállítás gazdaságossága a tömegáruk esetében biztosítható, a mérsékelt energia-igény, valamint a környezetkímélő szállítási mód miatt támogatandó. (A vasúti teherforgalom tervezésénél tekintetbe kell venni a folyami átrakók helyszíneit, és a kényszerű hajózási szünetek – jegesedés, extrém vízállások – időszakára a vasúti szállítással történő kiváltás lehetőségét!)

          A közúti közlekedésben a korszerű, környezetkímélő üzemanyagok alkalmazását – bio -üzemanyagok, hidrogén, elektromos üzemű járművek stb. elterjedésének feltételeit biztosítani kell, az ezzel kapcsolatos K+F tevékenységet és a kapcsolódó háttéripar támogatását is ideértve. (Munkahelyteremtés, piacképes termékek)

Mezőgazdaság:

          Támogatandó – környezetvédelmi szempontból – a biotermelés, ehhez kapcsolódóan az élelmiszeripari háttér jelentős fejlesztése. A magas feldolgozottságú termékek piaci pozíciói e területen javíthatók, és számottevő munkaerő-igényt jelentenek.

          Kihasználatlanok a nagyüzemi termelés időszakából megmaradt öntözési kapacitások, melyek üzemeltetésére megfelelő mennyiségű és minőségű felszíni vízkészlet rendelkezésre áll.

A vízgazdálkodásban legyen feltétlen prioritása a vizek kártételei elleni védelmet eredményesen szolgáló ár- és belvízvédelmi biztonság javításának, mely az agrártermelés biztonságát is érdemben javíthatja.

Ipar:

           A környezeti háttéripar – ide értve a „vízipart” is – a jelen meghatározó iparágává vált, és ez világjelenség. A hazai hátterek fejlesztése a gazdasági fellendülés egyik pillére lehet, sőt még a munkahelyteremtésben is számottevő. Elsősorban a hulladék-feldolgozás, hasznosítás, szekunder alapanyagok előállítása és az újra-hasznosítás területén. A fejlődés lehetőségeinek kibontásához a jogi, gazdasági, és műszaki szabályozórendszer aktualizálása, korszerűsítése lesz a megoldás.

Az oktatásban, a képzésben, a PR munkában stb. következetesen törekedni kell a környezeti tudatosság növelésére.
   
A nemzeti jövőkép szempontjából stratégiai fontosságú kérdés a természeti erőforrásainkkal való bölcs és a fenntarthatóságot szolgáló bánásmód. nem szorul külön bizonyításra, hogy a távlati tervezés és az élhető környezet biztosítása azonos látásmódot és időhorizontot tételez fel.

A fenntarthatóság mint alap-kritérium figyelembevételével kell meghatározni a nemzeti és regionális fejlesztési terveket, továbbá garantálni kell a természeti erőforrások védelmét ezen keretek között is.

Az állami bevételek rendszerében lényegesen növelni kell:

- az ökoszisztéma szolgáltatások - természeti erőforrások igénybevételével kapcsolatos járulék-bevételeket, (bányajáradék, vízkészlet járulék stb.) és egyidejűleg
- az egyes környezeti elemek terhelésének díjait (talajterhelési díj, vízterhelési-díj stb.) is általánossá kell tenni,
- sőt a terhelés-arányos díjakat is fokozatosan növelni kell.

Az említett megoldások révén is

- a közterhek méltányosabb – „fogyasztás arányos” – elosztása érhető el, ezáltal
- csökkenthetők a munkajövedelmek elvonásai, és
- javíthatók az adórendszer egyszerűsítésének, átalakításának feltételei.