A program szerves részét képezi az MDF választási programjának, és az MDF szakpolitikai álláspontját képviseli, ennek ellenére még nem tekinthető véglegesnek, ezért észrevételek, javaslatok tehetők hozzá, melyeket a kampany__kukac__mdf__pont__hu email címre várjuk.

 
A kultúráról

 
A Magyar Demokrata Fórum számára a nemzeti és az egyetemes kultúra iránti felelősség a politikai értékrend és a szolgálat stratégiai jelentőségű része.

Ami viharos történelmünk során nemzeti önazonosságunk megtartásának legfontosabb, legerősebb tartalmi eszköze volt: anyanyelvünk, kultúránk, művészetünk, gondolkodásunk éltetése, ugyanolyan jelentőségű a globalizáció mai korában is. Európa és a világ számára a mi „hozományunk” ez a nemzeti gyökereinkből táplálkozó, ugyanakkor hagyományosan nyitott, minden valódi értékre kitekintő, a hasznos hatásokat befogadó kultúránk volt, ez ma is és ezt ajánlhatjuk fel a világnak a jövőben is. Értékteremtő különbözőségünkkel gazdagíthatjuk az egyetemes kultúrát és művészetet.

Hazánkról azt valljuk, hogy világszínvonalú tudással, a világ megmért értékeire kitekintő nyitottsággal, más népek számára is felmutatható nemzeti kultúrával, az európai társadalmakat felnevelő és megtartó erkölccsel rendelkező országnak kell lennie.

Anyanyelvünkön született kultúránk már az ősköltészettől kezdve különösen fontossá tette számunkra a költészetet, az irodalmat. De ennek a példának a nyomán „anyanyelvünkké” lett a zene, a tánc és minden megtartó érték, ami a festészetben, szobrászatban, a képző- és iparművészet minden ágában, a színház- és film- vagy fotóművészetben, a médiaművészetekben, az építészetben… született. Népművészetünk egy része még mindig valóságosan él. Azzal vagyunk azonosak, amit beszélt és írt, énekelt és zenélt, építő, tárgyformáló vizuális anyanyelvünkként őrzünk, gondozunk, átörökítünk.

A nemzetközi környezetben való jó, otthonos tájékozódáshoz/eligazodáshoz is nélkülözhetetlen az alapos, érzelmileg is átszőtt anyanyelvismeret és az anyanyelvre épülő kultúra biztonsága.

Erre kell épülnie a jelennek és a jövőnek, értékteremtő kortárs kultúránknak-művészetünknek, mert ami ma kortárs, holnap már nemzeti kulturális örökségünk része lehet egy végtelen folyamatban.

A Magyar Demokrata Fórum számára a kultúra és a művészet elérhetősége és „fogyaszthatósága” azért is fontos, mert a magyar társadalom általunk képviselni kívánt rétegeinek ez alapvető igénye és lételeme.

Felelősségünk történelmi, mert mai munkánk eredménye vagy sikertelensége hitelesen évtizedek múlva értékelhető csupán.

Sajnos az az ideálkép, amelyet felvázoltunk, nem egészen azonos a kultúra valódi helyzetével. Magyarországon ma mindent lehet, amit kulturált országban nem. A politika fontos szereplői erről nem csak hallgatnak, hanem el is tűrik, hogy a saját soraikban, a holdudvarukban, a médiavilágukban erre a jelenségre történelmi rettenetek is rávetüljenek. Rasszizmus, zsidózás, cigányozás, a magyar önérzet torz és beteges megélése, könyvek és írók most már nem csak képletes száműzése, vita helyett gyalázkodás akár még egy Nobel-díj esetén is…

Ez ma már nem a felszín, hanem a mély felé mutat. Összeomlott a magyar társadalom történelmi, kulturális és erkölcsi értékrendje. Elérkezett a pillanat, amikor megálljt kell kiáltani. A kultúrájából kiesett ország nem ország, a kultúrasérült nemzet nem nemzet. Nem lehet gazdaságilag és államszervezésileg megmenteni egy országot, amelynek nincsenek összetartó szellemi kötelékei, amelynek az életében már nem vagy rosszul működik a történelem, a kultúra és az erkölcs kovásza. Azt, hogy ez a rossz működés mennyire beteggé tesz, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyar politika ezzel már nem is törődik. De miért is törődne, amikor a politika a legbetegebbje ennek az állapotnak. Pedig az a politikai erő sohasem fogja megfordítani ezt a züllési folyamatot, amelynek magának sincs kultúrája. Kultúra nélkül magát a problémát sem lehet érzékelni.

Bartók és vonulatának minden nagy alakja tudta, hogy mindig az anyanyelv, a történelem, a kultúra mentett ki bennünket a legnagyobb veszedelmekből. Tudta, hogy a minden irányba és a minden valódi értékre való őszinte nyitottság ad erőt egy nemzetnek. Bartók azzal volt magyar, hogy a világé volt, és azért lehetett a világé, mert mélyen magyar volt. Olyan pontra érkeztünk, amikor vissza kell találnunk a bartóki útra. És talán nem is vissza, hanem előre. Mert Bartók ma is előttünk jár!

Az értékrend és a normális értékviszonyok helyreállítása érdekében szabadságot és függetlenséget kívánunk a magyar kultúrában. Meg kell védenünk a kultúra, a művészet minden területét, az alkotókat a pártpolitikai, a gazdasági vagy más érdekcsoportok befolyásától, a társadalmat pedig mindenfajta ízlés diktatúrájától. A Magyar Demokrata Fórum elítél minden olyan kísérletet, amely a közművelődés, a művészet, a kultúrateremtés és -közvetítés területén politikai beavatkozásnak minősülhet, és elutasít minden olyan szándékot, amely ezek szabadságát, függetlenségét sértheti.

Kulturális sokszínűséget és párbeszédet kívánunk, azt, hogy a kulturális identitások a kulturális versengés párbeszédre alapozott szabad terepén jelenjenek meg.

Tudatában vagyunk annak, hogy a kultúra nem lehet egy politikai párt programjának a függvénye. A parlamentáris demokráciában egyik párt sem mondhatja meg, hogy mit és hogyan alkossanak az alkotók. Nem mondhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A parlamentáris demokráciában élő magyar társadalomnak az az érdeke, hogy a magyar kultúra minél színesebb legyen, s minél több szállal fonódjon össze az európai és a világkultúra megmért értékeivel. De az is érdeke, hogy önmagával is azonos legyen, és a szándékosan felborított értékrend helyreálljon. Sőt, ez az elsőleges érdeke!

Egy szabadelvű konzervatív ember számára (is) fontos érték a nemzete, a közössége, a hite, a történelme, a hagyományrendszere, de tudja és épül is belőlük, hogy más gondolati rendszerek és értékválasztások is léteznek. A Magyar Demokrata Fórum tehát a hitvallásából adódóan is csak az egész nemzetre és a világra kitekintő kultúrát tekintheti eszményinek, amely nem lehet sem megszüntető, sem kirekesztő. De kötelező számára, hogy értékelvű legyen.

Az MDF a magyar kultúrát egyetemes magyar kultúraként értelmezi. Értelmét veszítette ugyanis az „anyaország” és a határokon túli magyarság kultúrájának megkülönböztetése. Egyetemes magyar kultúra van, s értékszempontjainkban, értékválasztásainkban ennek kell megmutatkoznia. A nem Magyarország határai között élő magyarság annak a kultúrának a nemzeti jelentőségét erősíti, amelyik érzékeny a kultúra történelmi jellegére. Az MDF természetesen minden értéket megbecsül, jöjjön az bármilyen irányból, de ragaszkodik hozzá, hogy támogatást a valódi érték kapjon. Az értékviszonyítási alap a nemzeti kulturális hagyomány, amely a bartóki modell jegyében ősi gyökerekből táplálkozik, ugyanakkor nyitott Európára, nyitott a világra, és nyitott minden megújító törekvésre, amely nem emberi mivoltából akarja kifordítani a kultúrát. Így gondolkodott Balassi, így Csokonai, Petőfi, Liszt Ferenc, Kodály, Bartók, Ady, Babits, József Attila, Illyés, Németh László, Déry Tibor, Örkény István, Munkácsy, Csontváry, Medgyessy, Kondor Béla, Márai, Nagy László és Sütő András, Szőts István, Radványi Géza, Ranódy László és Fábri Zoltán, Fischer Anni és Ferencsik…, tehát minden jelentős magyar alkotó.

Nem csak elvekről van itt szó, hanem a gyakorlatról is. Egy nemzeti kultúra szövetében mindig az a legjelentősebb, ami a hazai és a világklasszikusokból és az arra érdemes kortársi teljesítményekből minden időben viszonylag könnyen hozzáférhető. Érdekeltté kell tenni a forgalmazókat, hogy az ilyen kategóriájú művek könyv-, videó-, CD-formában megfizethető áron megvásárolhatók legyenek.

Halaszthatatlannak látjuk egy olyan támogatási rendszer felállítását, amelyben se finoman, se durván nem jelenhetnek meg a politikai elfogultságok. A mi kapitalizmusunk sajátossága az, hogy a piac zabolátlanul, átlátható szabályok és értékelvek nélkül működik a kulturális területen, az állam pedig se elég pénzt, se elég figyelmet nem fordít erre a működésre. A mainál még a két világháború között is jobb volt a helyzet ezen a téren. Ennyire maradékelvű akkor sem volt a kultúra támogatása. (Ld. Klebersberg- és Hóman-program!) Össznemzeti ügyekben az állam nem vonulhat ki a mecenatúrából, és nem is minimalizálhatja a szerepét a támogatásban. Az önkormányzatoknak a helyi kultúra megjelenését kellene támogatniuk. A művészi ágak nemzeti szintű támogatására viszont nonprofit társaságokat, közhasznú szervezeteket kellene létrehozni.

Bennünket elsősorban a kultúránk tehet vonzóvá és szimpatikussá a világban. Ez még a pénzügyi-gazdasági viszonyrendszereinkre is kedvező hatással lehet.

Természetesen a piaci körülmények között a piaci viszonyok erősítésén fáradozó MDF még a kultúratámogatásban sem akar mindent az államra terhelni. Például az adórendszer megváltoztatásakor arra kíván ösztönzést találni, hogy a magántőkének miért legyen érdemes támogatni a kortársi értékek megszületését. Gazdasági szakemberek és esztétikai kérdésekben járatos (nem elfogult) szakértők bevonásával mondjuk meg: milyen adózási kedvezményekkel lehet a valódi, és csak a valódi értékek megszületését támogatni.


Kedvező közigazgatási, költségvetési-pénzügyi-adózási feltételeket kívánunk, ezért kormányfeladatnak tartjuk, hogy a kormány ideális feltételeket teremtsen a kiemelkedő kulturális értékek megszületéséhez, a nemzeti kulturális értékek védelméhez, megőrzéséhez, fenntartásához, a kultúra közvetítéséhez és hozzáférhetőségéhez, kereskedelméhez, valamint rangjukhoz méltó megismertetéséhez és forgalmazásához itthon, a kulturális világpiacon és a diplomáciában. Nemzeti kulturális örökségünk és kortárs kultúránk, művészetünk megismertetéséhez, európai szervesüléséhez, méltó helyének elfoglalásához szakavatott közvetítésre van szükség. Stratégiára, egy demokratikus működésű szakszerű intézményrendszerre és szakképzett szakbürokráciára. Stratégiára van szükség – a könyvkiadásban, a műemlékvédelemben, a múzeumügyben, a közszolgálati médiumokban, a kulturális diplomáciában, valamint a megfelelő költségvetési részesedésben, adózásban, műkereskedelemben, szerződi jogvédelemben… – mint inspiráló környezet megteremtésére az alkotók és a befogadók számára egyaránt.

A Magyar Demokrata Fórum a felsorolt elvek és célok szerint feladatokat és felelősséget vállal a kultúra létfeltételeiért, azok jobbításáért. Ezért is a piaci mechanizmusoknak alá nem rendelhető, átruházhatatlan feladatoknak tekinti:

•    a magyar kultúra valamennyi ágában alkotott, évezredes nemzeti hagyományt teremtő értékek, valamint az egyetemes kultúra értékeinek megóvását: megőrzésük és elérhetőségük biztosítását;

•    a határainkon belül és kívül élő kiemelkedő magyar tehetségek és a közvetítői tevékenységek támogatását;

•    a magyar anyanyelv, zenei anyanyelv, valamint a vizuális tárgyi anyanyelv védelmét és megőrzését, fejlesztését;

•    a közművelődési intézményhálózat fejlesztését a kulturális esélyegyenlőség elve alapján;

•    nemzeti értékeink rangjukhoz méltó megismertetését és forgalmazását a kulturális világpiacon és a diplomáciában;

•    a személyi feltételek megteremtését: ezen a területen is a képzett és tapasztalt, politikailag független szakbürokrácia megteremtését vagy jogaiba visszahelyezését;

•    a hagyományosan beváltak mellett a leghatásosabb, legkorszerűbb új módszerek és eszközök alkalmazását.

A médiáról

A Magyar Demokrata Fórum médiapolitikáját a televíziót nézők, az internetezők, a rádiót hallgatók, az újságolvasók és különösen a vállalkozók, a középosztály, az adófizetők ez irányú érdeke vezérli. Az MDF az egyik legfontosabb demokratikus alapértéknek a sajtószabadságot, az elektronikus és írott médiumok szabadságát tekinti, ám ezen nem birtokosainak és munkatársainak korlátlan függetlenségét, hanem azt a demokratikus elvet érti, amely szerint minden állampolgárt megillet a közügyekben való tájékozódás és a nyilvánosság előtti véleményalkotás joga. A sajtószabadság csak így, a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságának egységében valósulhat meg. A pártatlan, sokoldalú tájékoztatás nemcsak politikai, hanem elvárható szakmai igény is.

Ennek értelmében és szellemében:

•    meg kell védenünk a médiát, az elektronikus és az írott sajtót – különös tekintettel a közszolgálati médiumokra – a pártpolitikai, a gazdasági vagy más érdekcsoportok befolyásától, és meg kell védeni a társadalmat bármiféle ízlésdiktatúrától;

•    közpénzből valódi közszolgálatot kell teremteni, amelynek alapkövetelménye – a pártatlanság, kiegyensúlyozottság mellett – a „fogyasztó”, a néző és a hallgató érdekeit szolgáló, minőségi, értékelvű, színvonalas műsorszolgáltatás, ezért támogatjuk a normatív finanszírozási rendszer bevezetését;

•    a közszolgálati médiumoknak tudatosan pártolniuk és terjeszteniük kell a magyar és az egyetemes kultúra régi és új értékeit, a kultúrát nemcsak terjeszteni, hanem teremteniük is kell;

•    az emberi méltóság tiszteletének és a toleranciának kell vezérelnie a média minden szereplőjének tevékenységét;

•    a médiumok is tegyék lehetővé, hogy a műsorokban felismerhető legyen a valóságos ország, az ország és Európa, a világ viszonya, és hogy minden magyar tisztázhassa értelmi és érzelmi viszonyát a hazához, ezzel erősítve a magyarság és az európaiság tudatát, közvetítsék az európai integrációhoz kapcsolódó ismereteket;

•    meg kell állítani azt a folyamatot, amely a magyar nyelv példátlan mértékű, riasztó romlásához vezet, és támogatni kell minden törekvést, amely önkéntes alapon vagy a törvény eszközével normákat állít szembe ezzel a folyamattal;

•    a közszolgálat kötelessége az is, hogy terjessze a demokratikus jogok, kötelességek és készségek ismeretét és kultúráját;

•    fontosnak tartjuk, hogy a médiumokban ne kapjon teret az erőszak ábrázolása és a pornográfia.

A Magyar Demokrata Fórum nem a kialakult médiarendszert akarja minden ízében felszámolni, hanem a média tartalmi és erkölcsi minőségét akarja kötelezően megemelni. Ott támogatja új törvények létrehozását, ahol erre valóban szükség van. Ahol csupán törvénymódosításra, korszerűsítésre van szükség, ott azt kell megtenni. Ilyen például a normatív finanszírozás beiktatása a médiatörvénybe, mert ezzel nyilvánvalóvá válna, hogy a működtetésre mekkora összeget vállalhat a társadalom (az állam), és az is, hogy mit mire költenek a médiumok. A törvényi beavatkozásoknak tekintettel kell lenniük nemzeti sajátosságainkra és érdekeinkre, az EU harmonizációra, a gyors és folyamatos technikai fejlődésre, a médiapiac változásaira és minden új kihívásra. A módosításoknak arra kell vonatkozniuk, ami a folytonos megújulást szolgálja a tartalomszabályozást, a versenyszabályozást, a monopóliumellenes rendelkezéseket, a piacra lépés szabályait, a közszolgálatiság bővülő tartományait illetően.