A program szerves részét képezi az MDF választási programjának, és az MDF szakpolitikai álláspontját képviseli, ennek ellenére még nem tekinthető véglegesnek, ezért észrevételek, javaslatok tehetők hozzá, melyeket a kampany__kukac__mdf__pont__hu email címre várjuk.

AZ MDF INFRASTRUKTÚRA-PROGRAMJA

(A jelen program az infrastruktúrának csak a legfontosabb kérdéseivel kíván foglalkozni)


Az elmúlt 15-20 évben világviszonylatban is a figyelem középpontjába került az energia kérdése. Az energetika – az élelmiszertermelésen túl – az egyik olyan gazdasági ág, amely kivétel nélkül mindenkit érint, a magánszemélyt és a vállalkozót, de a nagyvállalatot is egyaránt. Fő megkülönböztető jellegzetessége az energiának, hogy mind a termelésben, mind a fogyasztásban közvetlenül függünk tőle, nem pusztán csak végtermék alapon, hanem nyers input formájában is, hiszen minden tevékenységhez kell energia, akár elsődleges (szén, fa, gáz stb.), akár származékos formájában, hiszen mind az üzemekben, mind a lakásokban, házakban fűtenek, világítanak.

A fenti szerepből fakadóan az említett időszakban az infláció első számú gerjesztője az energia árak rohamos emelkedése volt.

Ma már nem pusztán divat, hanem a puszta létünk kérdése is a környezetünk állapota. E területen is középpontban áll az energia, ugyanis az üvegházhatást kiváltó gázok termelésének kétharmada az energiatermelés következménye.

A fentiekből következik, hogy az energia felhasználásának módja megkerülhetetlen kérdés kell, hogy legyen a jelenben és a jövőben egyaránt. Tekintettel arra, hogy a legtöbb energiát – a megtermelt energia mintegy negyedét – a közlekedés emészti fel, ezért e két gazdasági ágat célszerű együtt is említeni és kezelni.


1.     ENERGIA

1.1.    ENERGIA TERMELÉS

Nemzetgazdaságunk egyik legnagyobb – egyenesen megtérülő – tartalékát az energiatermelés jelenti.

A teljes energia felhasználás 55 %-át kitevő földgáz-felhasználás arányát mind energiabiztonsági, mind környezetvédelmi okokból fokozatosan célszerű csökkenteni, figyelembe véve viszont azt, hogy a háztartások fűtésében a földgáz szerepe még középtávon sem tud csökkeni. Cél, hogy földgázt ne használjunk fel villamos áram termeléséhez. Távlatilag a gáz importja mintegy a felére csökkenhet.

Az elektromos áram minimum igényének döntő mértékét atomenergiából kell biztosítani. A gázerőműveket kizárólag kiegészítő, póterőművekként szabad erre a célra üzemeltetni.

Mielőbb felépítendő egy 1700-1800 MW-os új típusú reaktor Pakson vagy – nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe véve – akár máshol pl. a Tiszán, Szolnoknál (megtérülés idő: 8-9 év), majd a jelenlegi 4 blokk folyamatos átalakítása újtipusúvá, ezzel a jelenlegi 1850 MW teljesítmény 4800-5 000 MW-ra bővíthető. A jelenlegi árakon ez mintegy 550 milliárd Ft/ év megtakarítást eredményezne.

A fentiek esetén nem is lenne szükség a Nabucco vezetékre, mely egyébként is a hosszúsága (kb. 3000 km.) miatt bizonytalan ellátottságú, biztonsági szempontból pedig nehezen védhető lesz, és mindez jelentősen fogja drágítani a gáz árát.

Az állami gáztározó kapacitásának további bővítése viszont lehetővé tenné az – a legalkalmasabb időpontokban történő – olcsóbb beszerzést és az akár egy éves tartalék képzését is.

Az atomerőmű/vek/nek feltétlenül állami tulajdonban kell maradniuk!

Továbbra is célszerű foglalkozni a jól kitermelhető szénbányáink újra nyitásával. Ez azért is fontos lenne, mert a legújabb kutatások szerint a földgáz felhasználása több károsanyag kibocsátással jár, mint a szén elégetése. Új, korszerű technológiák kínálkoznak ma már a szén földalatti elgázosítására, mely minimális külső beavatkozást jelent a természetbe, és logisztikailag is jól kezelhető.

1.2    ENERGIA TAKARÉKOSSÁG

Költségtérítéssel támogatni kellene a megújuló energiával működtetett fűtési rendszerek (pl. napelem) megvalósítását, amelyek hatásfoka 50-300 %-kal jobb a jelenlegieknél (kondenzációs, geotermikus, nap stb.).

Építési engedélyt pedig kizárólag az ilyen technológiákat (is) alkalmazó épületekre szabadna kiadni.


2.    KÖZLEKEDÉS

2.1.    VASÚT
          
Teherfuvarozásban növelni kell a vasút által elszállított mennyiségek arányát.

A vasút versenyképességének növelése érdekében magasabb úthasználati díjakat célszerű bevezetni (nemzetközi gyakorlat szerint). Személyszállításban fontos lenne a közút-vasút kettősség megszüntetése – távolsági forgalom esetén kizárólag a vasút javára – úgy, hogy a közszolgáltatási kötelezettségének elsősorban a vasúton keresztül tegyen eleget az állam.
 
Utazási kedvezmény csak vasútra szóljon, kivétel, ahol nincs vasúti közlekedés.

Növelni kell a villamos hajtás arányát is, azaz a villamosított pályák hosszát.

Célul tűzzük ki a nagyobb tengelyterhelés elérése érdekében a vasúti pályáink felújítását, ugyanis ezzel vonzóbbá tehetjük tranzit forgalmunkat a nagyobb bevétel reményében is. Ennek érdekében a pályahasználati díjakat is csökkenteni szükséges (a magas árak miatt is elkerülnek bennünket).

Több nagysebességű vasúti pálya kiépítése előbb-utóbb elkerülhetetlen (Bp.-Bécs, Bp.- Zágráb, Bp.-Prága), aminek megvalósításához természetesen jelentős költségvetési források (is) kellenek.

2.2.    KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉS

A közszolgáltatási költségtérítést az alacsony áron megtermelt energia formájában célszerű biztosítani (MÁV, BKV, városi közlekedés, helyközi közlekedés), így nincs lehetőség a visszaélésekre.

A vasúti személyszállítás és a városi közösségi közlekedés díjait terhelő forgalmi adó az ÁFA mindenkori legkisebb értéke legyen.

2.3.    KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS

A közúti közlekedésben alakalmazott villamos meghajtású járműveknél elengedhető a regisztrációs díj, valamint megfontolandó a mindenkori legalacsonyabb ÁFA kulcsba sorolás is.

2.4.    PARKOLÁS

Amennyiben meg tudjuk valósítani azt, hogy közútjainkat közlekedésre és ne járművek tárolására használjuk, rohamosan javulni fog városaink élhetősége. Gördülékenyebb lesz a forgalom, csökken a légszennyezés. A megfelelő adminisztratív intézkedéseket követően a magántőke elegendő parkolóhelyet fog építeni, és megszűnik az az áldatlan állapot, mely nagyvárosainkat jellemzi.


A jelen részprogramban leírt néhány gondolat megvalósítása tíz vagy akár húsz évet is igénybe vehet – túl a több ezer milliárd forint ráfordítási igényén –, azonban rajtunk múlik, hogy akarunk-e lépést tartani a XXl. század igényeivel, vagy továbbra is kínlódunk a magunk alkotta energia-csapdánkban és közlekedési káoszunkban.