Az MDF – mint eddig a napi politizálásában, a választási programjában is – büszkén felvállalja és követi Antall József, egy igaz, konzervatív demokrata államférfi értékrendjét, politikai örökségét, mely röviden a következőkben foglalható össze:

Konzervatív, kereszténydemokrata, szabadelvű, nemzeti elkötelezettségű politikai értékrend

Antall József tetteiben a közösség szolgálata volt az erkölcsi kiindulópont, ez az antalli ars poetica. E szolgálat a közéletben valósult meg, s ennek adott keretet politikai értékrendje. Gondolkodásában nem jutott hely ideológiai doktrínáknak, sőt a doktrínerséggel szemben mindig határozottan lépett föl. Ugyanígy elítélt minden szélsőséges politikai megnyilvánulást.
Politikai értékrendje jól körülhatárolható: szabadelvű, konzervatív, kereszténydemokrata, népi-nemzeti. Mivel befogadó szellem volt, ugyanúgy merített például a háború után fölépített Németország legnemesebb kereszténydemokrata hagyományaiból, mint az angolszász konzervatív politika sajátosságaiból vagy a magyar liberálisok értékeiből. A magyar múltat nagyon jól ismerte, de nem vált rabjává, a történelmi tapasztalatokat szintetizálta, és a mában a ma kihívásai szerint alkalmazta. A fenti humánus, emberközpontú és építő politikai irányzatok mindegyikét elismerte és magáénak vallotta, ezért nem lehet Antall Józsefet beskatulyázni. Nemzeti elkötelezettsége éppen ezért nem magába forduló nacionalizmus volt, hanem kifelé és a jövőbe tekintő szemlélet, amely a nemzeti érdekek értékközpontú, pragmatikus képviseletét jelenti.

A társadalom, mint egyenrangú, felnőtt emberek közössége

Antall József a társadalmat felnőtt emberek közösségeként tisztelte, de tudta azt is, hogy a jogállam és a piacgazdaság megteremtése és megszilárdítása közös tanulási folyamat eredménye. Képessé kell tenni minden polgárt és a társadalom egészét is arra, hogy saját maga eligazodjon a globalizált világban úgy, hogy eközben szilárdan megőrizze nemzeti identitását. Ehhez tudásra, műveltségre van szükség, amely megszerzéséért egyéni és közösségi szinten is sokat kell tenni. Vallotta, hogy az emberek emberi mivoltuknál fogva egyenlő módon tiszteletet érdemelnek. Az emberi méltóság a legalapvetőbb erkölcsi érték, azt megsérteni nem szabad.

A többpárti, parlamenti demokrácia és a jogállamiság feltétlen tisztelete

Antall József mélységesen hitt abban – és e szerint is cselekedett, hogy a politika elsődleges terepe az Országgyűlés. Meggyőződése volt, hogy elsősorban a Parlamentben kell megvívni a politikai csatákat, de ezt nem mások legyőzése, hanem meggyőzésük révén. A politikai ellenfelekre partnerekként tekintett, akikre szükség van, mert a képviseleti demokrácia egyik fontos feltétele az, hogy a különféle nézetek ösztönző erőként, ugyanakkor fékként is szolgáljanak egymás számára.
Példáját csak azok tudják követni és elfogadni, akik hisznek az érvek és viták erejében, és akik érveiket felkészült szakmai és közpolitikai tudásra alapozzák. A többpárti parlamenti demokráciában őszintén hitt,  Meggyőződése volt, hogy a társadalom politikai értékítélete nem egyszerűsíthető le tisztán fekete-fehérre, azt mindenképp sokkal árnyaltabbnak, sokszínűbbnek tartotta.
Antall szerint az ország stabilitásának legfontosabb záloga az alkotmányosság és a jogállami normák, valamint a jogállami intézmények feltétel nélküli tisztelete, a közszolgálat, mint fogalom középpontba állítása. Ezért a politikusoknak egyéni példával is elől kell járniuk, a jogszabályokat be kell tartaniuk, a közösség javaival átlátható és elszámoltatható módon, felelősen kell gazdálkodniuk.

A magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaság kiépítése, a hatékony és szakszerű szolgáltató állam modelljének kialakítása

Antall József jól ismerte a történelmet, tudta, hogy a bármilyen színű és jelzővel ellátott diktatúra visszatérésének megakadályozásában alapvető szerepe van a magántulajdonnak.
Minél rövidebb az út és kevesebb az áttétel a tulajdon és a tulajdonos között, annál felelősebben és hatékonyabban gazdálkodik egy szervezet. A mindenható, gondoskodó állam hamis modelljét ezért föl kell váltani a szolgáltató állam modelljével, ahol a polgárok nincsenek kiszolgáltatva az államgépezetnek, hanem éppen ellenkezőleg: az állam keresi a polgárok bizalmát, akik a saját (adó)pénzükből fönntartják és működtetik.
Ebben a felfogásban nyer a korábbihoz képest gyökeresen új értelmet az egyéni, társadalmi és állami felelősségvállalás fogalma, és kerül egyensúlyba a jogok és kötelezettségek rendszere. Ebben az állammodellben a közösségi szolidaritásnak óriási a jelentősége. Antall József nem ítélkezett az emberek fölött, s ez megjelent szociális érzékenységében is. Azt képviselte, hogy az önhibájukból vagy azon kívül bajba kerülteket segítenie kell a közösségnek. Azokat a rászorulókat, akiket csak lehet, minél előbb ki kell emelni a támogatotti körből, méghozzá úgy, hogy részükre az emberi méltóság egyik forrását kell: a munkát kell biztosítani. A szolidaritásnak ebben a meghatározásában egyenlő szerepet kapnak a különféle közösségi formák: az állam csakúgy, mint a kisközösségi szerveződések, a civil szervezetek és az egyházak.
Az antalli államot olyan szakemberek működtetik, akiknek köztisztviselői munkájában nem tükröződik politikai preferencia. Az állam az által nyújt szakszerű és hatékony, a polgárok érdekeit a legmesszebbmenőkig figyelembe vevő szolgáltatást, hogy a köztisztviselői kar jól felkészült, a napi pártpolitikán kívül áll, és ezért nem függ az éppen kormányon lévő erők politikai összetételétől. Az antalli felfogásban tehát a politika garanciát nyújt a köztisztviselőknek a nyugodt munkavégzésre, cserébe a köztisztviselők a legmagasabb színvonalú munkára törekednek.

A nemzeti érdekek képviselete

A kommunista diktatúra után hazánkban elsőként Antall József adott tartalmat a nemzeti érdek fogalmának, és képviselte azt a legkorszerűbb módon. Az általa lefektetett alapérdekeket (euro-atlanti integráció, hazánk csatlakozása az OECD-hez, törekvés NATO, illetve EU tagságra, a jó viszony kiépítése a szomszédokkal és az összmagyarság képviselete) el tudta fogadtatni bel- és külföldön egyaránt. Tudta, hogy a külpolitikai érdekek csak akkor érvényesíthetőek, ha az ország politikailag, társadalmilag és gazdaságilag stabil és prosperál, ezért politikájának minden eleme szerves egységet alkotott. Az érdekérvényesítésének módja a határozott, következetes kiállás, higgadt érvelés és mások érveinek meghallgatása, ha lehet, a kompromisszumokra való törekvés volt. Új tartalmat adott a nemzeti önazonosság-tudatnak. A nemzeti érzés számára büszkeséget adott, és jövőt formáló erőforrásul szolgált a társadalom számára, ugyanakkor befogadó jellegű: csak az a nemzettudat építő erejű, amelyik egyenlőnek ismeri el más nemzetek jogait is, mert – a magyar történelem tanulságai alapján – a sokszínűségben rejlik az igazi közösség- és jövőalkotó erő.