Ez az alap, amelyre a magyar parlamentáris demokrácia és a liberális jogállam felépült. Ne feledjük: a csődbe ment állami tervgazdaság helyén!
   A mostani válság megrendítette a közvélemény hitét a piacgazdaságban. Helyette az erős államtól várnak megoldást. Pedig a piacot az államnak nem gyengítenie, hanem erősítenie kell! A szabad vállalkozást és a versenyt nem elnyomni, csak szabályozni szükséges. Ezek nélkül se gazdasági növekedés, se felzárkózás, sem a demokrácia újbóli megszilárdulása nem következhet be.
   Magyarországon a rendszerváltozás társadalmi-gazdasági értelemben megállt az állam kapujában. A vállalati és a pénzintézeti szektor magánosítását nem követte az államháztartás ezekhez társuló reformja. Ezért a mai magyar állam nem felel meg a modern piacgazdaság és a demokrácia követelményeinek.
   A legsúlyosabb torzulás a szabad versenyhez nem szokott vállalkozók és a korrumpálódott politikusok összefonódása. A közjavak fosztogatása a politikai elit és a demokratikus intézmények drámai hitelvesztéséhez vezetett, s a kegyosztó és pazarló állam mind rosszabbul látta el a közfunkciókat is. Ezt tapasztaljuk az állami egészségügyben, a közlekedésben, az oktatásban, a hivatalokban – szinte mindenütt.
   E folyamatok a privát gazdaságot is megmérgezték: ott is uralomra jutott a piaci teljesítmény iránt közömbös kontraszelekció. A növekvő anyagi és politikai költségeket a kevésszámú adófizető állja – míg állhatja.
   Mindez kedvez a populista vezérnek, aki „rendet és felemelkedést” ígér a népnek. Mindenható államot, atyai gondoskodást. A külföldi tőke korlátozását. Igazságos közteherviselés helyett még több támogatást az adófizetők pénzéből a hozzá dörgölődző tőkéseknek – „a haverok köztársaságában”.
   Ennek épp az ellenkezőjére van szükség!

  A piacgazdaság intézményeinek újjáépítésére, a gazdaság politikáról való leválasztására. A magyar felemelkedés záloga: a jobb piaci teljesítmény és a kisebb, hatékonyabb s főleg tisztább kezű állam. Az állam teendője nem a jólét megteremtése, hanem jólét eléréséhez szükséges feltételek biztosítása. A biztonságos, kiszámítható és nyugodt viszonyok fenntartása.
   A gondoskodó állam hamis illúzió, boldogulásáért az egyén elsősorban önmaga felelős. Szociálpolitikánk meghatározó elve: „segítünk, ha segítesz magadon”. A segélyek és támogatások alapvető célja nem az, hogy eltartsa, hanem hogy visszasegítse a normális életbe a rászorulókat. Ez alól kivételt azok az embertársaink képeznek, akik egészségi vagy más, tőlük részben független okból nem képesek teljes életet élni, illetve magukon segíteni.